December: mozgalom és partik

Szóval ott tartottam, hogy lőporos hordó. Mint kiderült, minden évben kitör a lázadáshangulat az önkéntesek között, mert a beigértnél jóval több házi- viszont kevesebb intellektuális munkára nyilik alkalom. Most - úgy tűnik- megérett az idő a változásokra, legalábbis összeállt egy munkacsoport minden kaszt részvételével, és egy komoly megbeszélést is tartottunk. Ezen arra jutottunk, hogy úgy lesz jó, ha a heti öt munkanapból kettőn a programoknak dolgozhatunk, és igy egyből megvannak az elvárható arányok. Megegyeztünk abban is, hogy az új rendszer valamikor január folyamán bevezetésre kerül (nagy zárójel: erre január közepéig még nem került sor, pedig Maggie és Sebastian már elkészitették az új tipusú beosztást. Ez ránézésre remekül működne, csakhogy Edel egészében meg akarja érteni, de kicsit nehéz a felfogása -vagyis inkább ellenzi ezt az egész kellemetlenkedést. Reméljük, a jövő hétre megérti és alkalmazzuk is, különben nagyon morcosak leszünk).

Mikulás hetének elején két napra Dublinba menekültem felüdülést keresni a Nemzeti Galériában meg egy uszodában. Eközben egy régi ismerősbe botlottam a Trinity College előtt: Andrew-val és még vagy harminc emberrel 2004 nyarán egy felejthetetlen kéthetes projektet húztunk le a cseh prérin (páran biztos ismerik a sztorit). A hét további része vidám konyhai munkával telt. A móka csúcspontja akkor jött el, amikor a vasárnapi ebéd után Matthias közölte, hogy: - Oké, akkor most levágjuk egymás kezét, és egyből megúsztuk a mosogatást. Ja, viccnek jó...

Közben egyre fokozódott a karácsonyi hangulat, főleg a recepcióspulton megjelenő édességcsomagok formájában. Bray és Enniskerry pedig ünnepi kivilágitásban pompáztak, bár azt senki nem értette, hogy a Mcdonalds tetején miért náci módra integet a neonmikulás...

A karácsonyi szünetet és hazamenést megelőző hét már teljes egészében a megbocsátás és a karácsonyi partik jegyében zajlott. Kedden került sor a karácsonyi ebédre, amiben az a pláne, hogy ilyenkor megjelennek a Council tagjai, hogy főzzenek a stáb és a mi számunkra, majd pedig szocializáljunk egymás köreiben. Roppant eredeti módon currys csirkét készitettek rizzsel, de azért voltak előételek, desszert meg alkoholfélék is. A zaba után következtek a mókás játékok, illetve mindenkinek elő kellett (volna) adnia vmi műsorszámot - jómagam a pandás viccel (lásd alább) próbáltam villantani. Emigyen telt az idő, mignem este 9 tájt előkerült a karaokegép, mire páran jobbnak láttuk felvenni a nyúlcipőt... A fenti kép is ezen a jeles napon készült, szereplői balról jobbra: Wilhelm-programkoordinátor, Mairin- szervezetigazgató, Sorcha (ejtsd:Szorka) - Conn jobbkeze az oktatási programnál, és maga Conn, a nevezett program vezetője (igen, azok ott a fülük mögött papirvirágok).

A következő bulira másnap a facilitátorok évvégi gyűlése szolgáltatta az ürügyet. Ez a név azokat takarja, akik az iskolásoknak vezetik a foglalkozásokat (Ha vki tud egy magyarosabb szót erre a munkakörre, hagyjon kommentet. Mostantól mindenki tud kommentet hagyni, bezonyám!) . A gyűlésen én is részt vettem, mivel a héten kivételesen programra voltam beosztva. Ilyenkor beszélik meg, hogy mennek a dolgok, mit lehetne másképp csinálni, stb. Összesen kb. húszan vannak, köztük egypár vonzó ifjú hölgy, tehát érdemes benézni, ha bulit csinálnak. Itt eleinte a szolid iszogatás volt jellemző, majd egy igen kiváló, beöltözős Sonny & Cher paródiát láthattunk Shane és Gail előadásában. Aztán sajnos karaoke is volt... Ja, és a gyűlés végén Conn azt mondta, hogy ezentúl tekintsem magam a team tagjának. Felőlem oké.

Csütörtökön pedig eljöve Glencree hivatalos karibulija a Dublini Harrods Court Hotel berkeiben. Sajnos nem kaptuk meg a báltermet, sőt a kezdeti finnyázós hangulatunkban azt állapitottuk meg, hogy kábé öt ember tud majd egyszerre táncolni a szűkös helyből kifolyólag. Aztán jól ránk lett cáfolva, mert idővel fergeteges táncolás alakult ki. Engem igazából berángattak, de aztán ott ragadtam az este további részére, és olyan utólag nehezen vállalható örökzöldekre roptuk, mint a Grease, Pretty Woman és a nosztalgiabulik egyéb kötelező elemei.

A további pár nap már gyorsan elröppent - hétvége szabad, hétfő konyha, kedd takaritás az "utoljára még mindenki szivjon egy kicsit" mottó jegyében. Szerda, 2o-a délután pedig elfuvaroztak a reptérre. Két röpke átszállás Londonban és Frankfurtban, majd a másnap reggel már Sármelléken ért. Itt szüleim közölték, hogy még mindig marha messze vagyunk otthonról, de csak elmúlt az a pár óra is. Ezután végre lehetett élvezni az otthon kényelmét, család és barátok társaságát, meg a karácsonyi hepajt. Legközelebb viszont tuti, hogy egy gépen teszem meg a Dublin-Budapest utat.