Azt hiszem, most tényleg összevonom az elmúlt két hetet.

1.

Szóval, folyó hó 9-10-én (jó régen volt) Child Protection Trainingen vettünk részt. Ennek a lényege az volt, hogy ha az itteni programokon részt vevő fiatalkorúakat a szemünk láttára bántalmazzák, akkor jelentést irunk, és odaadjuk Conn-nak, mivel ő az illetékes személy. Ugyanez a teendő, ha egy fiatalkorú elmeséli nekünk, hogy otthon vagy akárhol bántalmazzák. Elképzelhető, milyen izgalmas volt ezt két napig hallgatni, még szerencse, hogy a tréninget Padraig, egy igen jó kedélyű corki atyafi tartotta, aki kedd este még ir táncoktatásra is vállalkozott.

Ezen a héten kivételesen a konyha közelébe sem mentem. Ehelyett programra voltam beosztva, aminek keretében egy Corkból érkezett iskoláscsoporttal (csak lányok) kellett együtt ténykedni, részt venni a dolgaikban, segiteni a facilitátoroknak és hasonlók. Hát ennek jóval több értelme van, mint a krumplipucolásnak - már úgymond stratégiai szempontból. A fiatalok egyébként a Centre új konfliktuskezelő programjét gyűrték. Voltak kimondottan érdekes gyakorlatok, pl. a Beautiful Green Island nevű, amelyben azt kell eldönteni, hogy 8 adott emberből kijusson be az 5 fős mentőcsónakba (a többit megeszik a cápák). Az se volt semmi, amikor megkérdezték őket, hogy szerintük legyen-e egyesült Irország.

Na és persze ezen a héten volt a máltai istencsapás is. Mostantól végképp hagyom a fenébe a magyarfoci nevű borzalmat, és mondjuk az ireknek fogok szurkolni. Igaz, ők meg Cipruson kaptak ki 5-2-re a szombati meccsnapon, de aztán legalább csináltak otthon egy döntetlent a csehekkel (találkozott a két sörivó nemzet).

Ezzel nagyjából el is telt a hét. Vasárnap sikerült bejutni Dublinba, csakhogy ilyenkor a múzeumok és egyéb helyek is csak korlátozva nyitnak ki. Azért sikerült megtekinteni a Kellsi Kódexet a Trinity Collegeban, meg a Volvert de el magnifico maestro Almódovar. Legközelebb a Nemzeti Múzeum jön.

2.

A következő hét nem indult valami kiválóan, mert ismét a konyhában találtam magam, ráadásul hétfőn és kedden egész nap szottyos, ködös idő volt. Szerdán aztán kisütött a nap, Eamon pedig megtartotta az első learning dayt, amit egy hónappal korábban akart elkezdeni, de egy bizonyos illető nem támogatta ezer százalékig. Vsz. azért nem lehetett tovább halogatni, mert nov. 1-2-án Belfastba megyünk, és nem árt tudnunk, mik történtek ott korábban.

Ja, tényleg. Ezen a két héten volt itt hat hölgy az Államokból a Global Volunteers nevű szervezettől. Komoly pénzt fizettek azért, hogy segitsenek a munkánkban meg festegessenek és kertészkedjenek. Mindezt úgy, hogy ketten már a nyolcvanas éveiket tapossák, úgyhogy le a kalappal előttük.

Péntek éjszaka betörtek az irodába és a kávézóba, de némi aprópénzen kivül csak Conn laptopját vitték el, aki emiatt kicsit gyanakszik, hogy az oktatási program anyagait akarták lenyúlni.

Szombat este házimoziztunk, a Michael Collins volt műsoron. A cimszerepet Liam Neeson alakitja vastag ir akcentussal, olyanokat mond, hogy 'bájz' (boys) meg 'gobshite'. Michael Collins egyébként az IRA egyik alapitója volt, aki az 1916-os felkelés leverése után bevezette a gerillaháborút és a merényleteket az angolok ellen. Ezek elég jó eredményeket hoztak, és 1921-ben őfelsége kormánya kénytelen volt tárgyalni Irország függetlenségéről. Az agytröszt De Valera vmilyen okból Collinst küldte maga helyett Londonba, akinek azt ajánlották, hogy vagy elfogadja a sziget kettéosztását, vagy "azonnali szörnyű háború" lesz. Nem csoda, hogy elfogadta, csakhogy ettől De Valera úgy kiakadt, hogy kitört a polgárháború, és Collinst a következő évben meg is ölték. Igy lett belőle nemzeti hős.