Kétheti 2.

Ez a hét szimpatikusan kezdődött, mivel hétfő délelőtt közösségi kávézót rendeztünk. Négy fős asztaltársaságokban jártuk körül azt a kérdést, hogy mit is jelent számunkra a békéért való munka. Én többek között elmeséltem, milyen méreteket ölt mostanság hazámban a politikai törésvonal, és egész jó beszélgetések alakultak ki. Sajnos aztán valamilyen sötét oknál fogva újra a konyhába vezetett az út. Ezekben a napokban egyébként is lázadáshangulat volt kialakulóban az önkéntesközösségben a munka egyenlőtlen megoszlása miatt. Estére már úgy éreztem magam, mint annak idején matekozás közben, tehát valami nyilvánvalóan nem stimmelt. Szerencsésnek mondható, hogy a rossz közérzetet csak egy megfázás okozta, nem pedig az akut konyha-szindróma. És persze az ember nem teritheti be bacilusokkal azt, amit később feltálalnak, tehát kedden amolyan betegszabadságra mentem, és csak az esti mosogatásban vettem részt.

Ezek után viszont egyértelmű volt, hogy a szerdai szabadnapon el kell húzni mondjuk Braybe, ahol lehet sétálni és olvasni a tengerparton, dupla cd-t venni 9 €-ért (Pogues: The Ultimate Collection) és koleszterindúsan ebédelni a Weary Ass nevű reggelibárban, tehát újra kitárulnak az ember előtt a civilizáció áldásai. Egy ilyen nap és még egy heverészős után már könnyebb volt elviselni a konyhát a hét további részében, pláne hogy a szombati munkanapot Glendalough felkeresésével töltöttük.

Glendalough igen gyönyörű hely. Glencreetől kb 2o kmre található déli irányban. Arról nevezetes, hogy itt találhatóak egy kora középkorban épült kolostor maradványai, méghozzá egy völgyben, ahol két tó is van. Ezeket körbe is jártuk hegynek fel, majd völgynek le, elég jó túra volt. Utána piknikeztünk egyet a tóparton, és végül egészen tolkieni hangulatba kerültem. Azt hiszem, ez volt eddig az egyik legjobb itt töltött napunk, nem is volt sok kedvünk visszatérni a konyhába. Fényképek is készültek, megtekinthetőek a

http://pg.photos.yahoo.com/ph/szokereszmore?my-photos cimen.