Ezen héten megkezdődtek a dolgos hétköznapok. Mivel a Centre hétvégén is üzemel, a szabadnapok nem feltétlenül ekkorra esnek. Nekem például hétfő és kedd volt szabad, a hét többi része pedig takaritással telt. A szabadnapokat - mint mostanra rájöttünk- ajánlatos a civilizációba (Bray v. Dublin) való visszatéréssel tölteni. Ez persze nem olyan egyszerű, mert Enniskerry és Bray felé csak reggel 9kor ill. délután 5kor indul kocsijárat. Ez nekem most nem jött össze, mivel hétfőn tűzvédelmi oktatásban volt részünk - tanulság: mindenki jól teszi, ha füstérzékelőket szereltet a lakásába-, keddre meg leszerveztek egy driving lessont a baloldali vezetés rejtelmeiről. Szerdán aztán kezdődött a műszak, ami a szobák takaritásán kivül a reggeli előkészitését és némi mosást is magába foglal, szóval nagyon izgi.

Az már érdekesebb, hogy milyen csoportok voltak nálunk a héten. Hétfő este jött egy izraeli csapat - amolyan prominens üzletemberjelöltek-, akik pénteken távoztak, miután két napot töltöttek Belfastban, Dublinban pedig mindenféle üzleti és egyéb fejesekkel találkoztak. Szerdán este pedig itt helyben beszélgettek egy palesztin csoporttal, köztük egy volt miniszterrel. Na, ez tényleg érdekes volt, bár nem tudom, miért este fél 1o-kor tartották. Én egy óráig hallgattam, azalatt nem közeledtek az álláspontok. Voltak itt iskolások is északról és a "rendes" Irországból, most fejeztek be egy közös projektet, ennek örömére csütörtök este tábortűz volt. Egyébként szakmai szemmel jobban kedveljük a több napig maradó csoportokat, mert akkor nem kell naponta takaritani a szobákat meg mosni az ágyneműt.

Szombaton korrekt strandidő volt, kicsit még barnultunk is. Hétvégén a munka sem olyan vészes, mivel Edel hiján nincs aki sasszemmel ügyelne. Péntek este sikerült kiruccanni Braybe két Guinness erejéig, ekkor már erősen terveztem a hétfői dublini túrát. Nagyjából ennyi volt a hét, nem hiszem, hogy a takaritást nagyon részletezni kellene.

Még valami: a múltkor Dublinban elmentünk a Főpostához, ahol 1916-ban elkezdődött a Húsvéti Felkelés (Easter Rising) az angolok ellen Irország függetlenségéért. Kétezer felkelő harcolt egy hétig, amig tartani tudták az épületet az ágyúkkal szemben. Hogy utána mi történt, annak utána lehet nézni, de ezzel csak azt szeretném mondani, hogy a forradalom az ilyen, nem pedig olyan, hogy egy nagyjából normális országban nekimegyünk a tévészékháznak. Gondolkozzon már mindenki egy kicsit...