Dublin cool, kitchen sucks

Hétfő reggel Andreas-szal kiadtuk a jelszót: irány Dublin! A buszról leszállva egy időre szétváltunk. Jómagam nagyjából az előző látogatásunk útvonalát követve ittam egy teát, vettem egy Yeats válogatott verseit, majd egy Vodafone SIM-kártyát. Találtam egy menő bolhapiacot is a Drury Streeten rengeteg használt CD-vel. A Temple Barhoz érvén elkezdett esni az eső, méghozzá rendesen. Újra meggyőződhettem róla, hogy a dzsekim igazából nem vizálló, a kapucnija meg csak disznek van. Jól elázva ebédeltünk egy kinai étteremben, ezután én visszamentem a Dame Streetre, ahol szenzációs hajvágást hirdettek 6.5o euroért (tényleg megéri, mert amúgy 10-12). Közben szerencsére kisütött a nap, úgyhogy lehetett sétálgatni a folyónál. Visszafelé Dart-tal jöttünk (ez kb olyan, mint nálunk a HÉV), majdnem végig a tenger mellett. Szóval bőven megérte, még az esővel együtt is.

Kedden is szabadnapom volt, gondoltam, kipihenem magam az ötnapos konyhai műszak előtt, erre fel reggelinél kérdezik, hogy mi van Budapesten. Aztán rájöttem, mire gondolnak...

A héten egyébként elárasztottak minket az iskoláscsoportok, kedden vagy ötven süldő lányka érkezett. Délután szabadtéri játékokat rendeztünk nekik. Volt vagy ötféle műsorszám, mindegyik az együttműködésre alapozott. Mi Matthias-szal egy két oszlop közé feltett tizlyukú kötélháló átmászásánál segédkeztünk, eléggé vicces volt.
A konyhai munka már nem annyira mókás, főleg amikor vagy százan jönnek ebédelni. Az iskolásoknak persze poén kiadni a kaját, pláne, hogy már ismertek is minket, de azért alaposan megfárad az ember a nap végére, főleg mosogatás közben.

Külső tényezők is okoztak nehézségeket, például a héten elárasztottak minket a darazsak, tele van velük a környék. Szerdán Matthiast úgy megcsipte egy a konyhában, hogy másnapra duplájára dagadt a karja. Én sajnos nem tudtam komolyabb sérülést összeszedni, csak az ujjam vágtam el.

A héten elbúcsúztunk Yassertől, aki Palesztinából jött önkénteskedni tavaly, és szemlátomást fogalommá vált az itt töltött idő alatt. Szerdán az Enniskerry Innben tartottuk a búcsúestéjét.

Csütörtök reggel vezettem először a a Centre nagykocsiját, azaz a vant Szerintem jól ment,és a mellettem ülő Sharon (Ausztrália) is rámutatott, hogy senkivel nem ütköztünk. Pedig ezeken a szűk utakon nem is nehéz, engem legalábbis a frász kerülget néha, amikor szembe jön valaki. A nap estéje három dolog miatt emlékezetes: 1. rohadt nagy vihar volt, egy terebélyes fa ki is dőlt az út közepére pont a Centre bejáratánál. 2. Sharon este fodrászatot nyitott, ahol többek között az én hajamat is korrigálta (hétfőn Dublinban a fodrász megkérdezte: Do you want it short? Mire én: No, not very short. Olyan is lett.) 3. megnéztük a Kontrollt DVD-n, a többség ki is tartott a végéig.

Pénteken már kicsit sok lett a konyhából, kb tiz órát ott töltöttünk, volt idő végiggondolni az életemet. Még jó, hogy előző nap megkértem Edelt, hadd ne kelljen az egész köv. két hetet ott töltenem, ahogy az eredeti beosztásban állt. Itt kell megemlitenem Normilt (from Haiti), a szobatársamat, akit eddig méltatlanul hanyagoltam, bár már egy hete itt van, és többször is spontánul beállt mosogatni - ez az igazi önkéntes szellem!

Szombat délelőtt volt a nagymamám temetése. Lementema patakhoz a Centre bejáratánál, a hidon álldogáltam egy darabig, aztán gyújtottam egy gyertyát. Furcsa érzés volt igy emlékezni...

A hétvégére szerencsére alábbhagyott a forgalom, csak a L.I.V.E. programon voltak itt kb. húszan. Ezbben a programban azok vesznek részt, akik megszenvedték pl. az észak-irországi dolgokat, vagy akár vészt vettek a harcokban bármelyik oldalon. Nagyon rendesek voltak, még el is mosogattak ebéd után. Amúgy egyszer erre a programra eljöhetnek a tévészékház ostromának, meg persze a következő napoknak a sebesültjei is. Este kinyitottuk a bárt a program résztvevőivel. Talán ez a konyhai feszültség oldásának legjobb formája.

Vasárnap este megmutattuk Normilnak Dublint. Volt olyan ötlet is, hogy elvisszük Braybe, és beadjuk, hogy az Dublin, aztán mégis az igazit választottuk, méghozzá a Temple Bar nevű pubot a Temple Barban. Rengeteg ember, élő zene, nagy zaj, Normil fotózott ezerrel. Némi változatosság a vidéki élet közben.