Lendületben a Centre!

A héten bizony felpörögtek itt az események. Lássuk mi történt napokra lebontva:

Hétfőn elkezdődött a bemutatkozás és a tréning az elvégzendő munkákról. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy reggel mi, új önkéntesek leültünk Eamon-nal (ő az ún. Education Development and Training Officer, aki a képzésünkre és általános hangulatunkra ügyel), aki mesélt a hely és a szervezet történetéről. Ez megtekinthető a honlapon (www.glencree.ie), talán majd később leirom. Ezután jött a találkozás a Centre összes munkatársával (kb. 20 ember), előbb mindenki mondott magáról pár szót, aztán csoportokra bomolva beszélgettünk tovább.

Ebéd után Eamon körbevitt minket a főépületben. Pár szót mégis a történetről: a honlapon látható nagy épület eredetileg angol helyőrség volt, az irek 1798-as felkelése után épitették a környék szemmel tartására. 1850 után javitóintézet lett belőle egyházi kézben. Ekkoriban volt a nagy éhinség Irországban (felére csökkent a népesség, egymillióan meghaltak, rengetegen kivándoroltak), és úgy gondolták, jobb, ha begyűjtik ide a szanaszét csatangoló fiatalokat. A javitó 194o körülig működött. A világháború után német gyerekeket hoztak ide a lerombolt városokból, hogy megfelelő gondoskodásban legyen részük. A békeközpont hasonlóan indult be 197o körül, a belfasti zavargások idején. Jelenlegi formájában 1994 óta üzemel.

Na jó, gyorsitsunk egy kicsit...

Kedd: reggel zártkörű Eamon-nal, téma: ki mit vár a köv. egy évtől, egyéni tervek, remények, félelmek stb. Ezután Mairin, a CEO (ha jól értem, ő a szervezet tényleges vezetője) beszélt a programokról - van összesen 7 darab, de ezekről majd tényleg máskor. Délután gyakolati dolgokról Eamon és Edel, az operations director, aki végülis a főnökünk.

És a lényeg: este bementünk Enniskerrybe - ez a legközelebbi nagyobb település, kb 1o kmre Glencreetől - ahol végre sikerült leguritani az első és a második autentikus Guinnesst egy nagyjából autentikus pubban. Már pont ideje volt.

Sajnos ez a nap mégis szomorú volt, mert otthon meghalt a nagymamám. Nyugodj békében!

Szerda: na, ez egy érdekes nap volt. Délelőtt végigültünk egy abszolút profi, változatos előadást a konyhai higiéniáról. Kicsit azért ijesztő volt, mert kiderült belőle, mennyire könnyű (elvileg) összehozni egy jó kis ételmérgezést. Sebaj, legalább majd odafigyelünk...

Délután jött a gyakorlati rész: Martin, a séf megmutatta, mi hol van a konyhában, illetve hogy szerinte mire kell majd ügyelnünk.

És persze este a nemzeti tizenegy 3-1-re győzött Boszniában. Respect, guys!! (komolyan)

A csütörtök azért lazább volt, mindössze egy dublini takaritócégtől jött egy pasas elmagyarázni, hogy is kell szakszerűen porszivózni, port törölni stb. Délután Martin bevitt minket Braybe (legköz. város, tengerpart, 15 kmre Glencreetől), nyitottunk bankszámlát a havi illetményünk számára, és persze ittunk egy Guinnesst...

Pénteken befejeztük Eamonnal ezt a bevezetés-dolgot, igazából nem történt semmi izgalmas.

Szombat: irány Dublin! Csak cimszavakban: Trinity College, St. Stephen's Green, Grafton Street, Temple Bar - itt benéztünk a Cultivate központba (környezettudatos dolgok lelőhelye, éppen indiai kajafesztivál volt), ami nekem hm... személyes jelentőséggel bir- aztán át a hidon, ebéd egy libanoni étteremben, O'Connell Street majd Palace Bar: Guinness... Összbenyomás: nagyon rendben van ez a város. Bővebben később...

Egyelőre eeennyi, ahogy egy bizonyos Áron szokta mondani.