Esetleg egy január?

Ha jól emlékszem, ezt maga Micimackó mondta egyszer. Én viszont kezdek megint elmaradni az események mögött, úgyhogy januárból csak az érdekesebb dolgokat emelem ki a következőkben.

Jan. 6-a volt a hosszadalmas, sokszor átszállós visszautazás napja (Never again!/Nunca más!). Egyesek ekkor már Glencreeben tartózkodtak, mások a köv. napokban jöttek meg, tehát mindenkivel meg lehetett beszélni, hogy milyen volt a Karácsony, meg hol partiztunk Szilveszterkor.

Az első munkahét slágere a Deep Democracy tréning volt. Ennek az a lényege, hogy a többségi demokráciával ellentétben a szavazás után megkérdezik a kisebbségben maradókat arról, mit kellene módositani ahhoz, hogy nekik is megfeleljen a döntés. És hogy ez miként releváns a mi esetünkben? Hát akként, hogy vannak itt egyéb csiklandós ügyek is a volunteer issue mellett, pl. sokan nem értik, miért nem tudnak a meetingek időben elkezdődni. A módszer pedig akkor válik izgalmassá, amikor a szavazgatás után vki előjön egy ilyen régebb óta húzódó, megoldatlan problemával. A tréner pedig ilyenkor felerősiti a véleményt, vagyis ha az illető azt mondja, hogy "Eléggé frusztrál ez a dolog", ő már úgy fogalmaz, hogy "Tele van a t@köm ezzel a vacakolással." Igy aztán hamarabb lezajlik a konfliktus, és mindenki elmondhatja, ami a bögyében van. Elég sok minden elő is jött a tréning egy napja alatt, ami már egy ideje mérgezte az emberek közérzetét minálunk. Közben a tréner hölgy jóvoltából olyan kifejezésekkel gazdagodtunk, mint pl. `Let's call a spade a bloody shovel`.

A következő héten (jan 15-21) 3 napos elsősegély tréning volt. Erre én úgy kerültem be, hogy Eamon megszólitott a folyóson, kb. emigyen:"Helló, van ez a tréning, két önkéntes vehet részt rajta. Normil már jelentkezett. Érdekel? " Persze rábólintottam, mert egyből megképzett a fejemben, hogy az első heti konyhai műszakot könnyedén követheti egy hét takaritás, három nap tréning viszont kész főnyeremény. És valóban, egész kellemesen telt az idő olyan arcok társaságában, mint Conn, Sorcha, Martin a szakács, és Tomás a cseh takaritósrác (avagy housekeeping assistant). Tommy, a tréner pedig elég szórakoztatóan magyarázott, volt egy olyan megjegyzése is, hogy "Ha ágyon csináljuk az újjáélesztést, az inkább olyan, mint a tologatós játék, csak éppen senki nem élvezi és még hatástalan is".

Szerda este kulturális élményben volt részünk. A Council jóvoltából kaptunk 3 jegyet az I Keano c. musicalre Dublinba. Ez a darab azt a nevezetes eseményt örökiti meg, amikor az ir foci nagy sztárja, Roy Keane a 2oo2-es vb-n még az első meccs előtt mindenkivel összeveszett és faképnél hagyta a csapatot. A történetet átszabták egy római légióra, és vidám táncolós, zenés darabot kerekitettek amúgy Vidám Szinpad sztájlban.

A hónapba két napközbeni Dublinozás fért bele, ekkor készültek a fenti képek. Az anarchista jelképet nem máshol sikerült lencsevégre kapni, mint az Ulster Bank székházával szemközt.

Január 18-a pedig arany betűkkel kerül majd be a glencreei önkéntesek történetébe, ugyanis e napon megjelentek fakkjainkban az új, vegyes beosztás példányai, amelyért annyit téptük volt a szánkat.