Legkedvesebb Szt. Patrick napom

Hurrá!! Hurrá!! A régóta követelt Szt. Patrick-napi post végre az elkészités stádiumába érkezett (és még "csak" áprils 2-a van)!

Szóval, bizonyára sokan tudják a nyájas olvasók közül, hogy Szt. P. napja, március 17-e a legnagyobb ünnep Irországban. Hogy miért, az számomra nem teljes világos. A népszerű vélekedés szerint nevezett úriember terjesztette el itt a kereszténységet, valamint kiűzte a szigetről a kigyókat. Szt. P. napján Dublinban és egyéb városokban nagy felvonulások és egyéb izgalmak történnek. Úgy gondoltuk, hogy ebből mi sem maradhatunk ki (elvégre ez kulturális élmény), és csodák csodájára sikerült elintézni, hogy eme szombati napon mindenkinek lehetősége legyen testközelből figyelni a parádét.

Reggel, indulás előtt még szépen sütött a nap a hegyen, de aztán Dublinban a DART-ról leszállva hamar rájöttünk, hogy egy páran nem az időjárásnak (metsző szél) megfelelően öltöztünk, ezért gyorsan behúzódtunk a legközelebbi kávézóba. Itt készült az első kép a két parádékommandó egyikének tagjairól (Marie, Courtney, Sebastian, Kim(berley), plusz egy kávéivó illető na meg én a kamera mögött). Sajnos a többi képet a blogger új, német(!) nyelvű menüje nem oda tette, ahová képzeltem, ezért majd csak utalok rájuk.

Kávézás után a belvárosban lévő Dame Streetnek vettük az irányt, mivel ott jó rálátás igérkezett a parádéra. Útközben felszedtük Garryt, a Glencree Council szabadidőfelelősét. Garry Belfastból származik, és meglepően jó kocsikat vesz autópályadijszedői tevékenységéből. Elhelyezkedtünk egy nem túl zsúfolt ponton, és vártuk, hogy történjen valami. Jó darabig csak annyi történt, hogy egyre gyűltek az emberek, illetve Sebastian időnként közölte, milyen fokon kékült meg a keze a hideg széltől. Ja, és egy sikátor volt mögöttünk, ami remekül felerősitette a hangokat, ezért az arról érkező társaságok egytől egyig rémes orditásban törtek ki, mikor áthaladtak rajta.

Aztán egyszer csak rezesbanda hangja ütötte meg a fülünket, majd elhaladtak előttünk a hozzá tartozó zenészek. Őket különféle egyenruhás testületek tagjai követték, majd pl. egy hintó integető öregúrral (második kép). Jöttek még jól láthatóan fázó mazsorettek (igy kell irni?), kötelekkel mozgatott óriás szörnyek, irországi kisebbségek (mondhatjuk úgy is, hogy bevándorlók) képviselői pl. indiai viseletükben, mozgó emelvényen játszó rockbanda, sőt maga I. Angliai Erzsébet is. Kábé másfél óra volt az egész hacacáré.

Volt ezen a napon még egy kulturális esemény, a Six Nations nevű, nemzetek közötti rögbitorna utolsó fordulója. Ezt egy pubban követtük, mivel az ireknek jó esélyük volt a végső győzelemre (néhány héttel korábban súlyos arányban megverték az angolokat), de aztán mégsem jött össze. Az emberek ennek ellenére vidáman döntötték magukba a Guinnesst az és egyéb drinkeket, és vala nagy vigasság Dublinban eme éjszakán... :)

Most, hogy leróttam eme adósságomat a kedves olvasók felé, legközelebb talán az érzelmi állapotomról fogok irni, ami ezen a héten nem épp kiegyensúlyozott. Na, eztet majd mág meglássuk... Addig is Kellemes Húsvétokat!