Esetleg egy január?

Ha jól emlékszem, ezt maga Micimackó mondta egyszer. Én viszont kezdek megint elmaradni az események mögött, úgyhogy januárból csak az érdekesebb dolgokat emelem ki a következőkben.

Jan. 6-a volt a hosszadalmas, sokszor átszállós visszautazás napja (Never again!/Nunca más!). Egyesek ekkor már Glencreeben tartózkodtak, mások a köv. napokban jöttek meg, tehát mindenkivel meg lehetett beszélni, hogy milyen volt a Karácsony, meg hol partiztunk Szilveszterkor.

Az első munkahét slágere a Deep Democracy tréning volt. Ennek az a lényege, hogy a többségi demokráciával ellentétben a szavazás után megkérdezik a kisebbségben maradókat arról, mit kellene módositani ahhoz, hogy nekik is megfeleljen a döntés. És hogy ez miként releváns a mi esetünkben? Hát akként, hogy vannak itt egyéb csiklandós ügyek is a volunteer issue mellett, pl. sokan nem értik, miért nem tudnak a meetingek időben elkezdődni. A módszer pedig akkor válik izgalmassá, amikor a szavazgatás után vki előjön egy ilyen régebb óta húzódó, megoldatlan problemával. A tréner pedig ilyenkor felerősiti a véleményt, vagyis ha az illető azt mondja, hogy "Eléggé frusztrál ez a dolog", ő már úgy fogalmaz, hogy "Tele van a t@köm ezzel a vacakolással." Igy aztán hamarabb lezajlik a konfliktus, és mindenki elmondhatja, ami a bögyében van. Elég sok minden elő is jött a tréning egy napja alatt, ami már egy ideje mérgezte az emberek közérzetét minálunk. Közben a tréner hölgy jóvoltából olyan kifejezésekkel gazdagodtunk, mint pl. `Let's call a spade a bloody shovel`.

A következő héten (jan 15-21) 3 napos elsősegély tréning volt. Erre én úgy kerültem be, hogy Eamon megszólitott a folyóson, kb. emigyen:"Helló, van ez a tréning, két önkéntes vehet részt rajta. Normil már jelentkezett. Érdekel? " Persze rábólintottam, mert egyből megképzett a fejemben, hogy az első heti konyhai műszakot könnyedén követheti egy hét takaritás, három nap tréning viszont kész főnyeremény. És valóban, egész kellemesen telt az idő olyan arcok társaságában, mint Conn, Sorcha, Martin a szakács, és Tomás a cseh takaritósrác (avagy housekeeping assistant). Tommy, a tréner pedig elég szórakoztatóan magyarázott, volt egy olyan megjegyzése is, hogy "Ha ágyon csináljuk az újjáélesztést, az inkább olyan, mint a tologatós játék, csak éppen senki nem élvezi és még hatástalan is".

Szerda este kulturális élményben volt részünk. A Council jóvoltából kaptunk 3 jegyet az I Keano c. musicalre Dublinba. Ez a darab azt a nevezetes eseményt örökiti meg, amikor az ir foci nagy sztárja, Roy Keane a 2oo2-es vb-n még az első meccs előtt mindenkivel összeveszett és faképnél hagyta a csapatot. A történetet átszabták egy római légióra, és vidám táncolós, zenés darabot kerekitettek amúgy Vidám Szinpad sztájlban.

A hónapba két napközbeni Dublinozás fért bele, ekkor készültek a fenti képek. Az anarchista jelképet nem máshol sikerült lencsevégre kapni, mint az Ulster Bank székházával szemközt.

Január 18-a pedig arany betűkkel kerül majd be a glencreei önkéntesek történetébe, ugyanis e napon megjelentek fakkjainkban az új, vegyes beosztás példányai, amelyért annyit téptük volt a szánkat.

Havazási különszám







Ilyen volt a látkép múlt szombaton, úgy két órányi hóesés után. Lehetett hógolyózni (házon belül is), meg minden. Aztán sajnos másnapra jól elolvadt az egész.

Larrynek is bejött a móka, bár látott már ő ilyet egy párszor. Persze nem Ghánában.

És végül egy pohár Guinness-szel hitelesitettük a havat. Ezért is jó a Guinness, mert lehet tudományos célokra használni.

December: mozgalom és partik

Szóval ott tartottam, hogy lőporos hordó. Mint kiderült, minden évben kitör a lázadáshangulat az önkéntesek között, mert a beigértnél jóval több házi- viszont kevesebb intellektuális munkára nyilik alkalom. Most - úgy tűnik- megérett az idő a változásokra, legalábbis összeállt egy munkacsoport minden kaszt részvételével, és egy komoly megbeszélést is tartottunk. Ezen arra jutottunk, hogy úgy lesz jó, ha a heti öt munkanapból kettőn a programoknak dolgozhatunk, és igy egyből megvannak az elvárható arányok. Megegyeztünk abban is, hogy az új rendszer valamikor január folyamán bevezetésre kerül (nagy zárójel: erre január közepéig még nem került sor, pedig Maggie és Sebastian már elkészitették az új tipusú beosztást. Ez ránézésre remekül működne, csakhogy Edel egészében meg akarja érteni, de kicsit nehéz a felfogása -vagyis inkább ellenzi ezt az egész kellemetlenkedést. Reméljük, a jövő hétre megérti és alkalmazzuk is, különben nagyon morcosak leszünk).

Mikulás hetének elején két napra Dublinba menekültem felüdülést keresni a Nemzeti Galériában meg egy uszodában. Eközben egy régi ismerősbe botlottam a Trinity College előtt: Andrew-val és még vagy harminc emberrel 2004 nyarán egy felejthetetlen kéthetes projektet húztunk le a cseh prérin (páran biztos ismerik a sztorit). A hét további része vidám konyhai munkával telt. A móka csúcspontja akkor jött el, amikor a vasárnapi ebéd után Matthias közölte, hogy: - Oké, akkor most levágjuk egymás kezét, és egyből megúsztuk a mosogatást. Ja, viccnek jó...

Közben egyre fokozódott a karácsonyi hangulat, főleg a recepcióspulton megjelenő édességcsomagok formájában. Bray és Enniskerry pedig ünnepi kivilágitásban pompáztak, bár azt senki nem értette, hogy a Mcdonalds tetején miért náci módra integet a neonmikulás...

A karácsonyi szünetet és hazamenést megelőző hét már teljes egészében a megbocsátás és a karácsonyi partik jegyében zajlott. Kedden került sor a karácsonyi ebédre, amiben az a pláne, hogy ilyenkor megjelennek a Council tagjai, hogy főzzenek a stáb és a mi számunkra, majd pedig szocializáljunk egymás köreiben. Roppant eredeti módon currys csirkét készitettek rizzsel, de azért voltak előételek, desszert meg alkoholfélék is. A zaba után következtek a mókás játékok, illetve mindenkinek elő kellett (volna) adnia vmi műsorszámot - jómagam a pandás viccel (lásd alább) próbáltam villantani. Emigyen telt az idő, mignem este 9 tájt előkerült a karaokegép, mire páran jobbnak láttuk felvenni a nyúlcipőt... A fenti kép is ezen a jeles napon készült, szereplői balról jobbra: Wilhelm-programkoordinátor, Mairin- szervezetigazgató, Sorcha (ejtsd:Szorka) - Conn jobbkeze az oktatási programnál, és maga Conn, a nevezett program vezetője (igen, azok ott a fülük mögött papirvirágok).

A következő bulira másnap a facilitátorok évvégi gyűlése szolgáltatta az ürügyet. Ez a név azokat takarja, akik az iskolásoknak vezetik a foglalkozásokat (Ha vki tud egy magyarosabb szót erre a munkakörre, hagyjon kommentet. Mostantól mindenki tud kommentet hagyni, bezonyám!) . A gyűlésen én is részt vettem, mivel a héten kivételesen programra voltam beosztva. Ilyenkor beszélik meg, hogy mennek a dolgok, mit lehetne másképp csinálni, stb. Összesen kb. húszan vannak, köztük egypár vonzó ifjú hölgy, tehát érdemes benézni, ha bulit csinálnak. Itt eleinte a szolid iszogatás volt jellemző, majd egy igen kiváló, beöltözős Sonny & Cher paródiát láthattunk Shane és Gail előadásában. Aztán sajnos karaoke is volt... Ja, és a gyűlés végén Conn azt mondta, hogy ezentúl tekintsem magam a team tagjának. Felőlem oké.

Csütörtökön pedig eljöve Glencree hivatalos karibulija a Dublini Harrods Court Hotel berkeiben. Sajnos nem kaptuk meg a báltermet, sőt a kezdeti finnyázós hangulatunkban azt állapitottuk meg, hogy kábé öt ember tud majd egyszerre táncolni a szűkös helyből kifolyólag. Aztán jól ránk lett cáfolva, mert idővel fergeteges táncolás alakult ki. Engem igazából berángattak, de aztán ott ragadtam az este további részére, és olyan utólag nehezen vállalható örökzöldekre roptuk, mint a Grease, Pretty Woman és a nosztalgiabulik egyéb kötelező elemei.

A további pár nap már gyorsan elröppent - hétvége szabad, hétfő konyha, kedd takaritás az "utoljára még mindenki szivjon egy kicsit" mottó jegyében. Szerda, 2o-a délután pedig elfuvaroztak a reptérre. Két röpke átszállás Londonban és Frankfurtban, majd a másnap reggel már Sármelléken ért. Itt szüleim közölték, hogy még mindig marha messze vagyunk otthonról, de csak elmúlt az a pár óra is. Ezután végre lehetett élvezni az otthon kényelmét, család és barátok társaságát, meg a karácsonyi hepajt. Legközelebb viszont tuti, hogy egy gépen teszem meg a Dublin-Budapest utat.

Képmelléklet az előző kiadáshoz

Aki kitalálja, hol készültek a képek, ingyenes előfizetést nyer a blogra!

November: buli majd szenvedés

Na akkor nekiugrok, nehogy elvesszen az a két hónap az utókor számára. A belfasti utat követő hét kiemelkedő eseménye Brendan 70. születésnapja volt. Ő "Glencree legrégebben szolgáló önkéntese", aki úgy húsz éve jött ide Corkból az akkoriban még meglévő farmon dolgozni. Azóta persze már nyugdíjba ment, de továbbra is kulcsszerepet tölt be az életünkben, mivel majdnem minden nap benéz, és igen jól el lehet vele beszélgetni mindenféle dolgokról. Lehet mondani, hogy ő az önkéntesteam apja/nagyapja, amíg itt tartózkodunk.
A születésnapot komoly rákészülés előzte meg, Trish és Tracy (Kanada) összeállítottak egy emlékkönyvet sok fotóval, Shane, az egyik facilitator pedig az egykori önkénteseket agitálta, hogy küldjenek köszöntő emaileket. A buli persze meglepetés volt, Brendan csak egy korrekt vacsorára meg pár italra számított, de láthatóan élvezte a folytatást is az alkalomra feltuningolt Canada Roomban.
A köv. héten már erősödni kezdett a "szabadnapon elhúzunk" szindróma, ennek jegyében csütörtökön előbb Dublinban csatangoltunk Matthiasszal, a aki a bajor népi hagyományok nagy ismerője, majd a DART északi végén található Howth-félsziget felé vettük az irányt, ami kiránduló- és golfparadicsomnak számit. Itt egy nem túl drága bed & breakfastot reméltünk találni, majd másnap sétáni egyet a sziklák között. Félórányi barangolás után találtunk is egy B&B-t, inkább a nem túl olcsó kategóriából, pláne hogy Matthias ragaszkodott a külön szobához (persze érthető, ha már "otthon" nincs olyanunk). Azért a reggeli jó volt, és a sziklafövenyes séta is bejött a nem túl erős napsütésben.
Ezután viszont kezdődtek a problemák.... Nem tudom, hogy az idő rosszabbodott jelentősen, vagy a tíznapos munkahét (persze főleg konyha meg takarítás) ártott meg, de a hónap végére zuhanásba fordult a kedélyállapotom. Érdekes módon mindenki másé is, úgyhogy a hónap végére Glencree leginkább egy lőporos hordóra - persze égő kanóccal - kezdett emlékeztetni. Aztán a robbanás helyett (úgy néz ki) más irányt vettek az események...